HARLEY-DAVIDSON: KANYARGÓS TÖRTÉNELEM

TUDTA, HOGY…

• Az első Harley-Davidson motorkerékpárok mindössze 40 mérföld/órás sebességgel közlekedtek.
• A 20. század folyamán a vállalat alapítói számos veszteséggel és válsággal küzdöttek.
• Néhány évente műszaki fejlesztésekkel tartották fent a motorkerékpárok pozitív megítélését.

A Harley-Davidson-t senkinek sem kell bemutatni. Alapítása és fejlődése a 20. század elejére nyúlik vissza. A cég tevékenysége a múlt század egyenetlen amerikai útjaihoz hasonlítható – egyszer rögös terep, máskor sima aszfalt. Mert a 100 éves történelem során a legendás motorkerékpárok kisebb-nagyobb válságokon mentek keresztül, de a végén – mindig sikeresen célba értek.

A PARADICSOMKONZERVTŐL A LEGENDÁS MOTORIG

A vállalat eredete 1903-ra nyúlik vissza. Két évvel korábban a 20 éves William S. Harley elkészítette első kismotorjának terveit. Ez 110 köbcentiméteres volt, és kerékpárokhoz tervezték. Ez a találmány azonban nem elégítette ki a fiatal tervező ambícióit, és nem sokkal e fejlesztés után gyermekkori barátjával, Arthur Davidson-nal együtt egy sokkal gyorsabb, nagyobb képességű gépen dolgozott – ez természetesen egy motorkerékpár volt.

A jármű, amelyet kevesebb mint két év alatt építettek meg egy milwaukee-i műhelyben, egy ennél is nagyszabásúbb dolog előfutára lett. A szerelésbe Arthur bátyja, Walter is lelkesen közreműködött. A név nélküli kis manufaktúrából hamarosan egy vállalat született: a Harley-Davidson® Motor Company. Alig három évvel később, 1906-ban Harley és a Davidson testvérek felépítették első üzemüket a Chestnut Streeten, amely ma is ott található.

Ebben a kis méretű, egyemeletes faépületben gyártották le az első 50 motorkerékpárt. A kapuit elhagyó első motorkerékpárok egyhengeres, négyütemű motorral rendelkeztek, amelynek hengerűrtartalma közel 400 köbcentiméter volt, teljesítménye pedig körülbelül 3 lóerő. Ezek a járművek azonban semmiben sem hasonlítottak a modern, motorral felszerelt járművekre, hanem inkább a vázra függesztett üzemanyagtartállyal ellátott kerékpárokra.”Szédítő” sebességet értek el, 40 kilométer per órát. Ki gondolta volna, hogy több mint 100 évvel később az egyes modellekből éves szinten tízszer annyit adnak el, mint amennyit eredetileg összesen gyártottak! Még érdekesebb az a tény, hogy egyes források szerint az első Harley-k karburátorának prototípusa egy paradicsompürés dobozból készült, amelyet Mrs. Davidson – a fiatal szerelők édesanyja – a szemétbe dobott.

Egy évvel e kezdeti siker után, 1907-ben William S. Harley gépészmérnöki diplomát szerzett a Wisconsin-Madison Egyetemen. William A. Davidson pedig felmondott a Milwaukee Road Railroad szerszámmestereként, és hivatalosan is csatlakozott a Harley-Davidson® Motor Companyhoz. Bevezették az első kerékrugókat is, és a motorkerékpárok gyártása évi 150 darabra nőtt. A kaland elkezdődött.

EGY MOTORKERÉKPÁR, AMELY MÉLTÓ A KORÁHOZ (ÉS AZ ÚTVISZONYOKHOZ)

A három névadó hitt motorjaik minőségében és megbízhatóságában. Kezdettől fogva a gépek tartósságára és hosszú élettartamára helyezték a hangsúlyt. Források szerint 1913-ban, egy évtizeddel az első „Harley” gyártása után a prototípus modell már 100 000 mérföldet tett meg, és még mindig hibátlanul működött. Még a csapágyak is remek állapotban maradtak, ami hatalmas eredmény volt.

És nem szabad elfelejteni, hogy a múlt század elején az Egyesült Államokban az átlagos útviszonyok finoman szólva is kedvezőtlenek voltak. Aszfaltozatlan terep, szálló por, útegyenetlenségek, sáros pocsolyák … Mindez megnehezítette a motorosok dolgát, akik az év minden időszakában rótták az utakat. A Harley-Davidson® Motor Company azonban tökéletesen eltalálta a célcsoportját, az idők (és az útviszonyok) korának megfelelő terméket kínálva.

A korai sikerek a vállalat és az általa gyártott motorkerékpárok további fejlődésének ösztönzői lettek, ahogy azt az alábbi naptár is bizonyítja.

• 1907 – a motor hengerűrtartalma 574 köbcentiméterre nőtt (a teljesítmény 4 lóerőre emelkedett).
• 1909 – az első villás motor („Big Twin” 810 cm3 hengerűrtartalommal).
• 1911 – az első Harley felülről lefelé irányuló vezérműtengellyel.
• 1912 – sebességváltó használata és a vezetőülés felfüggesztésének javítása
• 1915 – háromfokozatú sebességváltó és a kick starter bevezetése
• 1929 – nagy motorkerékpár alsó szelepes motorral (Flathead)
• 1932 – a háromkerekű Servi-Car gyártása
• 1936 – Knucklehead motor
• 1948 – Panhead motor
• 1949 – a teleszkópvilla első alkalmazása
• 1958 – a hátsó felfüggesztés bevezetése
• 1965 – elektromos önindító
• 1966 – Shovelhead motor
• 1972 – a tárcsafékek bevezetése
• 1984 – Evolution motor
• 1995 – az ESPFI üzemanyag-befecskendezéssel ellátott modellek első változatai
• 1999 – a Twin Cam 88-as sorozat első motorja
• 2001 – Revolution motor
• 2017- Milwaukee-Eight motor

Mint látható, gyakorlatilag néhány évente megjelent egy-egy „újdonság”, amely forradalmi változást jelentett a márka korábbi fejlesztéseihez képest. Ez a gigantikus fejlődés már az 1920as években elkezdődött, amikor a Harley-Davidson® Motor Company a világ legnagyobb motorkerékpárgyárának számított. A gyártóüzemekben összesen 1800 ember dolgozott, ami akkoriban hatalmas létszámnak számított. 1919-ben 22 685 darab motorkerékpár gördült ki a gyárból.

A vállalat vezetősége a növekedéssel egyre inkább felismerte, hogy a folyamatos fejlesztés a siker titka. Ez pedig egyre nagyobb kihívásokkal járt – a növekvő konkurencia, de a huszadik század nehéz geopolitikai helyzete miatt is.

Harley-Davidson A FORDULAT

Az 1930-as évek eleje sok vállalat számára csapást jelentett. A Harley-Davidson® Motor Company számára is, akik éppen a VL modellt dobták piacra. A termelés 1929 és 1933 között drasztikusan visszaesett. Ennek az időszaknak a végére a vállalat már csak termelési kapacitásának 10%-át tudta eladni. Ezt sem egyéni vásárlóknak, csak a rendőrségnek és a hadseregnek.

A következő évtizedek folyamatos hullámvasútként zajlott, ahol a hullámvölgyek voltak túlsúlyban. Végül 1969-ben az AMF 21 millió dollárért felvásárolta a Harley-Davidsont. A márka alapítói számára is tragikus évek voltak ezek. Walter C. Davidson 1943-ban meghalt. Egy évvel később William S. Harley főtervező szívrohamban elhunyt. 1950-ben Arthur Davidson tragikus autóbalesetben elhunyt. Az elnökség azonban a családon belül maradt, 1942-ben William Herbert Davidson, William A. Davidson fia vette át.

A 80-as években további veszteségek következtek be. 1982-re elérték a 32 millió dollárt , miközben a japán autópiac a Harley-Davidson nyakában lihegett. Ázsiai versenytársaitól – a helyzet megmentése érdekében – átvette a vállalatirányítási – és minőségellenőrzési rendszert, ami a gyártási költségek nagymértékű csökkenését jelentette. A válságból való kilábalás másik eszköze egy új marketingstratégia bevezetése volt. A hirdetések és sajtóközlemények a márka új motorkerékpárjainak minőségére fektették a hangsúlyt.

Egy újabb mérföldkőnek számított a gyár történetében, hogy az amerikai kormányt arra kérték, hogy öt évre drákói importvámokat vessen ki a nehéz motorkerékpárokra. Ez segített. Az új arculatot még az akkori elnök, Ronald Reagan is méltányolta, személyesen is ellátogatott a gyárba.

MOTORKERÉKPÁROK A KÖZSZFÉRÁBAN

A Milwaukee-i vállalat sajátossága többek között abban állt, hogy olyan motorokat gyártott, amelyek egyrészt extravagánsak voltak, a „gazdagok játékszerei”, másrészt katonai, rendőrségi és egyéb célokra jól használhatóak voltak. A közszférából érkező megrendelések mentették meg a vállalatot a szinte elkerülhetetlen összeomlástól.

1919-ben már több mint 3000 amerikai rendőrkapitányság használta a HD logóval ellátott motorkerékpárokat. Öt évvel korábban már az állami tulajdonú amerikai posta 4800 ilyen kétkerekűvel „dolgozott”. 1987-ben megvásárolták az egyhengeres katonai motorkerékpárok gyártási jogait. Ezeket a khaki színezés, sekély sárvédők és a nedves légszűrő jellemezte.

Ezenkívül nélkülöztek minden „díszítést”, sem krómozott alkatrészek, sem logók. A mai napig a híres motorkerékpár márka termékeit használják az önkormányzati, állami és szövetségi intézmények.

HARLEY-DAVIDSON – AZ ÉLETSTÍLUS BŐRDZSEKIBEN

Napjainkban a Harley-Davidson nemcsak a motorozás történetének élő példája, hanem popkulturális ikon, státuszszimbólum, szenvedély, egy életstílus: poros út, fekete bőrdzseki, szabadság és kaland. A „Harley rider” olyan személy, aki egy bizonyos szubkultúrát képvisel, a többi harley-ssal egy nagyon jellegzetes mikroközösséget alkot.

Mindez – a státusz, a szimbólum, a logó, a történelem – együtt képviseli a márka értékét. Nem csoda, hogy a Harley-Davidson, Inc. a közelmúltbeli piaci veszteségek ellenére még mindig vezető a motorkerékpárok piacán.